Semmi újat nem állítok azzal, ha azt mondom: "manapság (vagy ha úgy tetszik 'a mai csúnya világban') bármiből divatot lehet csinálni". Akármilyen közhelyes is ez a szívesen puffogtatott frázis, el kell ismerni, hogy igazságtartalma kifogásolhatatlan. Vegyük például a kb. 10-12 évvel ezelőtt hódító tamagocsit, melynek társadalmi hasznosságát buzgón igyekeztek bizonyítani (hiszen, ne feledjük: rendkívüli módon fejleszti a gyermekek mások iránti felelősségérzetét), vagy éppen az "extrém vasalást" mint sportolási lehetőséget, hogy a szingliséget mint életformát már ne is említsük. Az azonban, hogy a prímszámokat állítsuk a marketing tevékenység középpontjába, talán már nem is kommentálható. Pedig esélyes, hogy elég sokan és sokféleképpen fogják lereagálni azt a kezdeményezést, melyet egy Magyarországon élő, videoművészetet tanuló amerikai srác, Craig Webster indít el Budapesten pár művésztársával a napokban.

Miről is van szó? Valami érthetetlen indíttatástól vezérelve arra jutottak, hogy igenis, a prímszám mint jelenség, mint titkos kód, vagy csak egyszerű digitális jel bírhat olyan kisugárzással, amitől ezrek és tízezrek kapnak vásárlási lázt, ha meglátják - mondjuk egy pólón. Az elmúlt két hétben már felfedezhettünk pár fővárosi villamosmegállóban olyan szlogeneket, mint pl.: "Szerinted melyik a legszexisebb 1000 alatti prím?", amely egyszerre vált ki kíváncsisággal vegyes értetlenséget, valamint a következőkhöz hasonló verbális reakciókat: "Na neeee!", továbbá: "Agyam eldobálom!", vagy hogy "Ez már nekem is sok!". A felháborodás jogos, a lelkesedés úgyszintén. Mindenesetre még semmiről nem maradtunk le, az eddig készült prototípus pólók bemutatása március 12-én 19 órakor lesz az Epreskertben (Kmety György utca 26-28.), ahol egy-kettőre eldönthetjük (politikai hovatartozástól függetlenül, yeah!*), hogy melyik oldalhoz tartozunk. A mostani találkozó biztosan nem egyszeri, s ha a jelen ajánló olvasása pillanatában már nem is aktuális, érdemes nyitott szemmel járni. Abszurditása ellenére, vagy pont azért, mert egy merő agymenés, amit kitaláltak a srácok. Én a 637-esre voksolok. Kár, hogy nem prím.

Betekintő: http://www.ideas-database.blogspot.com/


*az írás a népszavazási kampány tudatformáló hatása alatt íródott.

Nash

vissza

A Celtic Tiger egy zenés táncelőadás, ami 2005 óta film formájában is kapható. Rendezője és főszereplője Michael Flatley, aki nemcsak mint steptáncos, hanem, mint zenész (fuvolista!!!) is óriásit alakít a filmben.  A Celtic Tiger Írország történelmét és szellemiségét mutatja be a tánc és a zene segítségével –ami, mint tudjuk, teljesen egyedülálló kifejezőeszköz. (ld. Felsővezeték : ) Hogy jobban megértsem a színpadon látottakat, egy kicsit utánanéztem az Írország múltjában történteknek, amit röviden le is írok, hátha titeket is érdekel. :)
Valószínűleg i.e. 500 és 200 között települtek a kelta gael törzsek a mai Írország területére, ami már az időszámításunk utáni 5. században a szerzetesi élet központja volt. A gazdag szigetet a 8. században vikingek rohanták le, majd 1169-ben Anglia hódította meg. Ettől kezdve az írek évszázadokon át harcoltak az angol fennhatóság ellen. 1922-ben a Brit Nemzetközösségen belül, majd 1949-ben önálló köztársaságként nyert függetlenséget Írország.

A film gyönyörűen mutat rá az írek természetére, arra, ahogyan a nehézségek ellenére megőrzik az élet szépségei iránti nyitottságukat és képesek derűsen talpraállni. A színvonalas táncon, koreográfián, a jelmezeken és technikai megoldásokon túl természetesen a zene az, ami nagyon megtetszett az egészben. Nagyon hangulatos, kifejező és szép, íres megoldásokkal és hangszerekkel.
Röviden ennyit ízelítőként. Menjetek rá erre a honlapra: http://www.celtictigerlive.com és nézzetek bele pár jelenetbe, hogy jobban megértsétek, miért a Celtic Tiger–ről írtam.

Nóri

vissza

Már régóta meg akarom írni ezt a kis áttekintőt a Porcupine Tree-ről, mert hát itt ez az ajánló rovat is, meg nem hiszem, hogy sokan ismernék a zenekart Magyarországon. Ezt furcsállom is, de hát a média… Ami nem szerepel a rádióban, TV-ben, azt az emberek nem ismerik meg. Tisztelet a kivételnek. :)
Nos, a Porcupine Tree egy progresszív rock zenekar, azt hiszem, ide sorolták be magukat, bár a zenéjük rendkívül összetett. Régebbi albumaik teljesen különböznek a mostaniaktól mind stílusban, mind színvonalban. Na, nem kell rosszra gondolni, a színvonal akkor is megvolt. Én úgy érzem, hangzásban nagyon sokat fejlődtek. Az utóbbi albumaik (In Absentia, Deadwing, Fear Of A Blank Planet) egyszerűen fantasztikusak. Páratlan zenei élmény. A light-os, elolvadós melódiáktól kezdve a duplázós, szinte már metál hangulatig minden megtalálható itt, méghozzá profi kivitelben. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az Arriving Somewhere koncert DVD. A stúdió felvételek becsapósak lehetnek, hiszen ott a zenészek többször próbálkozhatnak, az élő felvételeken derül ki, ki a profi. Hát ők azok. Tökéletesen tartják a ritmust, semmi szétesés, minden fillt kiüt a dobos, senki se siet bele… És mindezt olyan lazán adják elő, mintha csak kiráznák a kisujjukból. Pedig nem semmi tört ritmusokat játszanak azért a legtöbb helyen. Talán ezért is kedvelem őket annyira. Mert nem hétköznapi zenét játszanak. A részletekben bújnak meg a szépségek. Én legalábbis ezt vallom. És ez a zene pont ilyen. Nem háttérzenének való, az egyszer biztos. :)

Nos, hogy a zenekarról is csöpögtessek egy kis infót, honlapjuk: http://www.porcupinetree.com/, a felállásuk a következő: Colin Edwin - basszusgitár, Gavin Harrison – dob, Richard Barbieri – billentyűsök és Steven Wilson – ének, gitár. Nos a legtöbbjük szólólemezzel is rendelkezik, Steven Wilson pedig hangmérnök, vagy ezer lemez készülésében részt vett (pl. Opeth: Blackwater Park), szóval van gyakorlata. Mindez a profizmus hallható és látható az Arriving Somewhere-on, amit mindenki figyelmébe ajánlok. Nekem felejthetetlen élmény. :)

Pora

vissza

Halihó mindenki! Ezúttal én vagyok a soros egy ajánlóval. Aki ismer engem, az egyből gondolhatja, hogy amiről írni fogok, az zenével lesz kapcsolatos. Olyannyira, hogy ez egy zenekar.

Aki ismeri a Fugato nevű együttest, annak valószínűleg felcsillant a szeme, mert ha valaki ismeri őket, az nagy valószínűséggel szereti is. Olyan zenét játszanak, amit minden ember be tud fogadni. A komolyzenészek azért, mert javarészt ilyen hangszerekkel játszanak benne, a könnyűzenét kedvelők azért, mert az egésznek a lüktetése, hangzása mégis könnyűzenéhez hasonlít. Egy érdekes fúzióról van szó, ami egyesíti a komolyzenét, a jazzel, a poppal és az elektronikus zenével. Ők így nevezik a saját műfajukat: „Progresszív szimfonikus jazz-rock...”

Saját szerzeményeket, és a feldolgozásokat (pl. Jethro Tull, Mike Oldfield) egyaránt játszanak.

A felállásuk is sok mindent elmond:
Egy kisebb vonószenekar mellett fuvola, oboa, trombita, furulya, basszusgitár, gitár, dob, és szintetizátor (néhol zongoraként, néhol érdekesebb hangszínekkel) van a zenekarban. Fontos az is, hogy ezeken a hangszereken csupa olyan zenész játszik, aki bőven kilépett már a hobbizenélés, és zeneiskolai tanulmányok köréből, és profi szinten van a hangszerén. Ezért a zeneszerző Alpár Balázs elképzelései maradéktalanul megvalósulhatnak.

CD-jük is van, amire mindenképpen érdemes beruházni, mert hallgatni is élmény, és a zenekart támogatni is mindenképpen szükséges :D
Ha valaki ennyi alapján érdeklődik a zene iránt, nézzen el a Fugato-honlapra, ahol képek, zenék, videók, és még sok-sok minden megtalálható.

Igényes zene forever :D
További minden jót!

Ádám

vissza

Engem ért a megtiszteltetés, hogy ezen rovat első bejegyzését megalkossam, ami valami témanyitó szerűség lesz, ha el nem rontom! A meghatározásban olvasottak alapján itt most valami olyanról kéne szót ejtenem, ami velünk történt mostanság, ez részben így lesz, részben nem. :) A dolog részemről könnyebbik végét fogtam meg és most egy honlapot fogok bemutatni, ami nekünk nagyon nagy segítségünkre volt és van is a honlap készítése, valamint fejlesztése során.

A híres nevezetes sxc.hu-ról lesz most szó, ami a látszat ellenére nem magyar nyelvű, csak egy magyar cég "gondozza". Az oldal az egyik leglátogatottabb az ingyenes fényképtárak közt, mivel több ezer felhasználó - köztük profi fotósok - osztják meg itt a nagyközönséggel képeiket, legyen az egy kép a saját kutyájukról vagy egy gyönyörű csendélet, amit a fotós órákon keresztül állít be a műteremben. Ebből is látszik, hogy a képek széles skálája elérhető és a fotótémák is nagyon sokrétűek!

Az oldalon található képek ingyenes regisztráció után teljes méretben térítésmentesen letölthetők, de böngészésre regisztráció nélkül is lehetőség nyílik. A megkötés annyi, hogy bizonyos felhasználók képeit csak írásos engedély birtokában használhatjuk fel nyilvános munkákra. Saját felhasználásra (például háttérképként az asztalunkra) mindegyik fotó felhasználható! A képek többsége egy általános megkötöttségű csoportba tartozik, ami például a mi esetünkben jól jött, mert ezeket a képeket felhasználhattuk saját honlapunk kialakításában is, mivel az efajta hasznosítását a képeknek külön kihangsúlyozza a szabályzat. Tehát a honlap kinézetét javítani hivatott képek döntő többségére ezen a helyen találtunk.

Másik fontos szerepe az oldalnak - amit készítői is megfogalmaztak - hogy inspirációt keltsen az alkotókban! Szerintem sikerült elérniük ezt a célt is! :) Óriási mennyiségű természetfotót töltöttünk le az oldalról leginkább Dóri meg én, és nem egyszer mosolyodtunk el, ha egy kép mindkettőnk sxc mappájában - mert ugye ilyen mennyiségű képnek már külön mappa jár - megtalálható volt. A háttérképek tehát már a 2006. nyári tervezésnél kiválasztásra kerültek, aztán januárban már csak pár kép módosítására volt szükség, ahogy a kódolás megkívánta.

Summa summarum sokat segített nekünk ez a honlap, hogy ilyen változatos és ízléses oldalt készíthessünk el. Nem is csoda, ha az egyhetes kemény munka során többször is elhangzott a bűvös mondat: "majd találunk valamit sxc-n!" ;)

béssz

vissza